1989 Nyugat-Németország - West Germany

1985-1986 során 15 hónapot a Magyar Honvédség kötelékében töltöttem. Mivel ún. rezsim alakulatnál szolgáltam (háború esetén első lépcsőben bevetendő) és ott is szigorúan bizalmas anyagokhoz (néha még államtitkokhoz is hozzáfértem) feletteseim azzal riogattak hogy 5 évig ne is álmodjak, hogy útlevelet kapok. Ennek ellenére leszerelésem után ismét beadtam az útlevélkérelmet 1986 júniusában. Gondoltam próba szerencse. És lám, csakút mint 1984-ben legnagyobb meglepetésemre megkaptam a kék útlevelet.
1986 és 1989 között pár alkalommal voltam Nyugat-Németországban leginkább csak bevásárlás és "nyál csorgatás" céljából. Úgy értem a nyugati rendszeren álmélkodtunk.

1989 nyarán egy keresztény ifjúsági táborba voltam hivatalos a Leverkusen környéki Altenberg-be. Autóval mentünk és 2 napnyi utazás után megérkeztünk a katolikus kollégiumba ami nagyon kényelmes szállásnak tünt. Sajnos én kb 5-6 órát élveztem a tábort. Egyre erősebb hasgörcsök gyötörtek olyannyira, hogy orvost és mentőt kellett hozzám hívni és pár órán belül a leverkusen-is Stadtische Krankenhause-ban (kórház) voltam és toltak be a műtőbe sűrgösségi ellátásra. Mint később kiderült perforált vakbél és bél problémákkal kellett műteni.
A műtét után az intenzív osztályon töltöttem három napot majd pedig a sebészeten több mint 3 hetet. Ez 1989 augusztusában volt. Ez azért említendő, mert ekkor volt, hogy Budapesten az NDK-s menekültek már ezer számra vártak arra, hogy megnyissák a magyar-osztrák határt és minden este a hiradóban budapesti tudósítást láttam. Emiatt egy kis extra szimpátiát érzékeltem a németek felől. Amúgy nagyon kényelmes szinte szállodai szintű ellátásban volt részem, egy két ágyas TV-vel hűtőszekrénnyel felszerelt szobában. Látogatóm is akadt mert a táborból páran rendszeresen látogattak. Bátyám is feljött Stuttgartból meglátogatni párszor. Ők akkor éppen frissen érkezett emigránsok voltak. 1989 júniusában vándoroltak ki 3 gyerekkel Németországba. Miután kellően felerősödtem és a leadott 15 kg-ból valamennyit visszaszedtem szeptemberben érkeztem haza Budapestre. Első alkalommal ültem repülőn 24 éves koromban. Szerencsére a tábor szervezői által kötött biztosítás fedezte igen tetemes kórházi költségeimet, Németországi nagynéném bedig a repülő költségeit.

Egy év múlva ismét meghívást kaptam a táborba és ekkor már részt tudtam venni a teljes programon. Ez út alkalmával a kapitalista rendszer egészségügyi ellátásába volt alkalmam betekinteni (persze ettől szívesen eltekintettem volna). Mivel volt összehasonlítási alapom a magyar kórházakkal, meg kellett állapítanom, hogy ezen a területen is óriási a kölönbség és most még 20 év múltán sem értük el itthon az akkori kinti színvonalat. Sajnos rendszeresen van alkalman ezt konstatálni.

During 1985 and 1986 I've spent 15 months in the Hungarian Army. Because I was in a very strict brigade and I had access to top secret materials, my military bosses firghtened me with saying that I wont be allowed to travel to west for 5 years. Despite of this I submitted my passport request after I had lef the army. To my biggest surprise I received the blue passport again similar to 1984 when I had also few chances.
During 1986 - 1989 I had opportunity to visit West-Germany and Austria few times, mostly for shopping purposes and to be amazed by the capitalist world.

I got an invitation in July 1989 to attend a Chirstian Youth Camp in Altenberg which is next to Leverkusen in Germany. We went by cars and after 2 days trip we arrived to the Catholic Dormitory in Altenberg. Everything seemed to be fine however after 5-6 hours I started to feel stronger and stronger pain in my stomache. Doctor and even ambulance were called to me and in few hours I found myself in the Stadtische Krankenhouse (hospital) of Leverkusen. I had an emergency life saving operation and after this I spent 3 days in the intensive care unit and more than 3 weeks in the surgerical unit. This was in August 1989 which is important to note because this was the time when thousands of East-Germans were waiting in Budapest for the opening of the Iron Curton. Every evening I have seen reports from Budapest, explaining the current situation. I felt a kind of extra symphathy towards me from the Germans. I had a very convenient room and the service in the hospital was almost like in a hotel. I was in a 2 beds room with TV, fridge. I had visitors also as few youngsters from the camp visited me regularly and my brother also from Stuttgart who just few months earlier emigrated to Germany with 3 kids. After I got some strengths and few kilos back from the lost 15kg I was released and came back to Budapest. I arrived to Budapest in September 1989 with plane. That was the first time I travelled with aeroplane at age 24. Luckily the organisers of the camp had a good insurance which paid my rather costly hospital care and my aunt in Germany paid my plane ticket.

A year later I was invited again to the same camp and I was able to particiapate in the program. During my trip in 1989 I was able to have first hand experiences about the health system of the capitalist world and I had to realise that we are far away from this in Hungary. Even now after 20 years we did not reached that level which they had 20 yrs earlier in Germany. Unfortunately I have regular opportunities to state this.