1984 - Nyugat-Európai körút autóval, West-Europe by car

1984. júniusában érettségiztem és egy meglehetősen merész és reménytelennek tünő gondolattól vezérelve beadtam a nyugati úlevél kérelmemet. Akkoriban kétfajta útlevél volt rendszeresítve egy a baráti szocialista országokba mely piros színű volt és csak piros útlevélnek hívtuk, és egy másik ami nyugatr volt érvényes és kékszínű volt és emiatt csak kék útlevélnek hívták. Szóval az érettségi után 19 éves katonasorú korban lévő fiúknak nem volt jellemző, hogy adtak kék útlevelet, nehogy megszökjenek a katonaság elől és disszidáljanak (nyugaton maradjanak). Akkor 18 hónap kötelező katonai szolgálat volt minden fiúnak.

Szóval közvetlenül az érettségi után beadtam az útlevél kérelmet 3 idősebb unokatestvéremmel együtt. Nem kis meglepetésemre megkaptam, a többiekkel együtt. Igaz, közűlük ketten már túlvoltak a katonaságon. Egyiküknek, pedig lány lévén nem volt ilyen gondja. Azt terveztük, hogy egyik unokabátyám Zsiguli (Lada) 1200-ával csinálunk egy nyugat-európai körutat Auszria-Svájc-Olaszország-Franciaország-Nyugat-Németország-Ausztria útvonalon. Miután sikerült minden vízum beszerzése nyár közepén útrakeltünk a 3 hetesre tervezett útra. Sátoroztunk kempingekben ill. 1-2 alkalommal a kocsiban aludtunk ülve.

Graz után az Alpokon átkelve, majd Zürich-et, Locarno-t és Genf-et érintve értük el az olasz majd a francia Riviérát. Megnéztük Monaco-t, pár napot a tengerparton töltöttünk majd Marseille-t, Montpellier-t és az Atlanti óceán partját érintve Párizsnak vettük az irányt. Alapvetően konzerveken éltünk minimális pénzt költöttünk kajára. Nagyon be kellett osztani mivel a valuta keret nem volt túl sok és benzinre is sok elment. Nem lehetett annyi valutát váltani amennyit akart az ember hanem meg volt szabva a keret amit az állam megengedett. Párizsban töltöttünk 2-3 napot majd Németország déli része következett Stuttgart és München. Itt egy kicsit elgondolkoztam, hogy esetleg elbúcsúzom a unokatestvéreimtől és jelentkezek az emigránsokat befogadó táborban. De aztán valahogy mégsem volt hozzá elég bátorságom. Ez Ausztriába visszaérve Bécsben ismét felmerült bennem, sőt még Hegyeshalom osztrák oldalán is visszafelé, de valahogy mégis visszajöttem. Emlékszem ezt már pár km-re a magyar oldalon megbántam, mert tudtam, hogy erre max. 3 év múlva nyílik lehetőségem ismét, mivel csak 3 évente egyszer engedte az állam a nyugati utazást. És tudtam, hogy hamarosan be kell vonulni katonának. Szóval visszajöttem, hogy bevonuljak a kommunista hadseregbe. Elég nagy marhaságnak tűnt. 1984. augusztusában hazaértünk én meg meg is kaptam a katonai behívót fél évre rá 1985. februárjában. (Pont most van 25. évfordulója.)

Csodálatos émény volt ez a nyugati út is, habár én akkor már tapasztalatokkal rendelkeztem 9 évről korábbról, amikor Svájcban voltam (lásd korábbi bejegyzést). Emlékszem unokatestvéreim hüledeztek, mivel mind akkor volt először nyugaton. Ámultunk és bámultunk mindenen. Mi kocsinkat is rendesen megbámulták mindenfelé, leginkább Franciaországban ahová akkoriban nem túl sok magyar rendszámú autó jutott el. Sokan nem is tudták, hogy a H országjel mit jelent.

I have completed my secondary school in 1984 right after this I got a strange and rather hopeless idea to submit my request for a passport valid to the western world. During those times there were 2 types of passports in Hungary one which was valid only for the communist block countries, of course its colour was red and it was called simple as the red passport and a blue one which was much more valuable as it was valid for the western world. It was not regular practice by the police to issue blue passport to 19 years old young boys as they were in the miliatary age and the regime was afraid that they will emigrate and will escape from the military service which was 18 months long that time.

Anyhow, after the final secondary school exams I submitted my passport request together with 3 of my cousins. To my biggest surprise I was given the passport with all my cousins. Altough 2 of them were already over the military service and one of them did not have such issue as she was a girl. We had a plan to make a West-European tour with an old Russian Lada car on the route of Austria-Switzerland-Italy-France-Germany-Austria. After we successfully received all the required visas (all of these countries required visas except Austria) we departed for the 3 weeks long journey. We had accomodations mostly in campings in tents but we spent nights in the old Lada also few times in parking places to save some money.

After Graz we went through the Alps and touching St.Gallen, Zürich, Geneva we reached the Italian and French Riviera. We spent time in Monaco and on the beach and after Marseille, Montpellier and the Atlantic coasts we arrived to Paris. We mostly had conserved food what we brought from home. We spent very little money on food as the campings and the fuel was rater expensive for us, especially as we had a currency limit what we could officially bought from the government in Hungary. After spending few days in Paris we went to West-Germany (Stuttgart, Munchen). Here I had a tought that I say goodbye to my cousins and I register myself in the emigrants camp. However I did not have enough courage to do this. The idea came back again in Vieann on the way going home, and once more at the Hungarian border also. I was already sorry about my fear after few kms in Hungary as I knew that I will have this opportunity again only in 3 years as the blue passport is valid only for 1 trip in 3 years. And I knew also that I will have to go to army and spend my 18 months service. So, I came back to serve in the communist army. It seemed rather stupid decision. So, we came back in August 1984 and I had to go to the army in Feb. 1985. (Celebrating its 25 yrs. anniversary, right now.)

It was a wonderful experience again. I had some experience from 9 years earlier when I visitied Switzerland. My cousins were all very surprised and we could not fill with all the postitive experiences. Sometimes we were also giving reason for surprise as not many cars with the H country sign could appear especially in France in those days. Few people asked us in the campings about the meaning of H.

1982 - NDK - GDR or DDR

1982 nyarán egy ifjúsági csoporttal voltunk a Német Demokratikus Köztársaságban. 3 autóval mentünk Drezda közelébe. Odafelé megálltunk Prágában és a Cseh-NDK határmenti Decin-ben szálltunk meg egyik barátomék rokonánál. Remek knédli-t csinált. Prága nem igazán fogott meg, nagyon szürke és jellegtelen volt. Pedig már akkor is ugyanazok az épületek álltak Prágában melyeket 30 év múlva volt szerencsém alaposan bejárni és nagyon tetszettek.

A határ túloldalán megnéztük a Szász-Svájcnak nevezett tájegységet ami arról híres, hogy a "remek" Winettou filmek egyes jeleneteit itt forgatták. Kicsit a Grand - kanyonra emlékeztet, persze miniben.

NDK még a maga hasonló szürke szocialista valóságával is jobb helynek tünt akkor. Persze nem tudtunk a Statsi mindent átszövő ügynökrendszeréről. Bizonyára rólunk is volt jelentés leadva. 10-12 magyar fiatal egy kis városban, egyházi szervezésben!
Nagyokat kirándultunk megnéztük a lerombolt és a tipikus szocreál stílusban újjáépített Drezdát és környékét. Ennyi volt a nagy út. Sajnos Berlinbe nem jutottam el akkor, mint azóta se, pedig a Fal nagyon érdekelt volna "élőben." De azért jó, hogy ezt már lehetetlen megtenni.

During the summer of 1982 I visited the German Democratic Republic (DDR) with a youth group. We went to the neighbourhood of Dresden. We stopped for a short sigthseeing in Prague and spent a night in Decin which is at the German - Czech border but still in Czech. Prague was not so exciting that time and I did not like it much. It was grey and boring. Just like Budapest or any other communist cities, I guess. However Prague had the same very old buildings that time already which I could enjoy very much 30 years later.

In the DDR we visited Sachen-Schweitz (" Saxon-Switzerland") which is a quite nice area in south Germany. A bit similar to the Grand-Canyon but in small scale of course. One of the famous and quite popular indian films wich is based on the novel of Karl May was filmed there.

The DDR with all its grey and boring sights still seemed a better place than Budapest. Of course we did not know to much about the Statsi agent system with all its polip hands. I am pretty sure we were also reported. 10-12 Hungarian youngsters in a small village in church organisation! Danger to the system! :-) They must have known about us.

We had great tours in the nature, we saw the completely destroyed Dresden which was rebuilt in the ugly soc.real (social realistic) style. That was my first trip to Germany but still to its East and communist part. Unfortunately I could not visit Berlin (not even so far) however I was always very interested in The Wall and its environment. I wanted to see it in live but it is better that I have no chances any more.

1978 - Csehszlovákia - Czechoslowakia

Nagy dolog volt akkoriban, hogy 7. osztály végén pár napra az Alacsony-Tátrába a szlovákiai Poprádra mentünk kirándulni. A táj gyönyörű volt itt is. Sok mindent lehetett olcsóbban venni cseszkóban (ahogy akkor mondtuk). Így kevéske költőpénzem mind elhasználtam leginkább apróbb csokikra és souvenírekre. Emlékszem, hogy egy "szuper" zöld Botas cseh edzőcipőt vettem, amit jó pár évig nyúztam utána. Adidas az elérhetetlen volt ekkor, de a Botas is megtette.

Ezt követő években egszer-kétszer volt lehetőségem Csehszlovákiába menni, leginkább 1-2 napra csak. A legemlékezetesebb út az volt mikor bátyám motorjával (MZ 125) mentünk 1 napra Pozsonyba vásárolni. Szakadt az eső és bizony hazafelé lerobbant a motor, szerencsére már nem túl messze Pesttől. A nagy bevásárlás vége egy kalapács volt amit pár koronáért vettünk. De örültünk, hogy milyen jó üzletet csináltunk, mert olcsóbb volt mint itthon. Általában minden szerszám olcsóbb volt a cseheknél.

It was a remarkable thing to to go to Czechoslowakia to the Tatra mountains with my school class in 1978. The landscape was beautiful here also and many things were cheaper in Czechoslowakia than in Hungary so I spent all my money. I remember I bought a nice green local sport shoe called "Botas". That time it was impossible for me to buy an Adidas but I was quite happy with the "Botas" also.

In the coming years I had few other trips to Czechoslowakia for 1-2 days only. The most remarkable was with my brother when we went to Bratislava for shopping. We left Budapest in the early morning with motorbike and came back late evening. We had huge rain we got wet completely and the bike broken on the way back. Luckily we were quite close to Budapest and my uncle's "rescue team" picked us up. We did not buy anything else in Bratislava than a nice big hammer. It was much cheaper than in Hungary. We calculated all prices accurately. But we did not find antyhing other valuable which we needed!! :-)

1975 - Svájc - Switzerland

Hát igen, nem kis dolog volt 1975-ben nyugatra menni. Nekünk sem lett volna rá lehetőség ha 1956-ban nagynénémék nem mentek volna el. Zürich-ben telepedtek le és mivel ők állampolgárságot csak 1980-ban kaptak Svájcban, addig ők nem jöhettek haza rokonlátogatóba. Pártunk és kormányunk pedig éberen vigyázott arra, hogy egy család minden tagja ne kaphasson egyszerre útlevelet. Először édesapámat engedték ki egyedül azt hiszem 1968-ban aztán aput bátyámmal ketten, kesőbb apu, anyu a gyerekek nélkül mehetett, végül én kerültem sorra 1975 karácsonyán apuval. Egyszerre sosem mehettünk. Apuék gonodolkoztak, hogy amikor a gyerekek nélkül voltak kinnt akkor nem jönnek haza, mert a vöröskereszt pár hónapon belül családegyesítéssel kivitt volna minket is, de erre nem volt garancia így inkább nem vállalták a kockázatot.

Szóval, pár héttel a karácsonyi szünet előtt tudtam meg mi lesz a karácsonyi ajandékom. Hát bizony nem tudtam volna nagyobb dolgot elképzelni. Én nyugatra mehetek, amiről addig csak valós információt csak szüleimtől és a Szabad Európa rádióból hallottam. Iszonyatosan izgultam és nagyon boldog voltam. Pár nappal karácsony előtt szálltunk fel a Keleti pályaudvaron az Orient-expressre és 14-16 órai vonatozás után érkeztünk meg Zürichbe. Persze a magyar-osztrák határon volt rendesen ellenőrzés, majdnem olyan alapos mint amit pár éve a román-magyar határon tapasztaltam. Fantasztikus volt átmenni a határsávon ugyanakkor félelmetes is volt látni a rengeteg kutyás határőrt az őrtornyokat és a vasfüggönyt magát. Az út is csodás volt, mert nagy hó volt és Ausztrián ment keresztül végig a vonat és az Alpok látványa fantasztikus volt.

Még ma is úgy emlékszem mint ha egy álomvilágba csöppentem volna a kádári Magyarország szürke, jellegtelen és avitt hétköznapjaiból. Egyszerűen nem tudtam betelni a boltokkal, fényekkel, kirakatokkal, áruválasztékkal, csodálatos tájakkal. Táblaszámra faltam a svájci csokit, saját kis fényképezőgépet kaptam karácsonyi ajándékba nagynénéméktől. Hordozható kazettás magnót vettünk, ami akkor óriási dolog volt itthon. Fantasztikus túrákat tettünk a méteres hóval borított hegyeken. Először sieltem egy kicsit. Egyszóval felejthetetlen élmény volt.

De egyszer minden jónak vége szakad és haza kellett jönni. Vissza az annyira utált rendszerbe és tovább álmodozni a következő nyugati útról. Amire bizony 9 évet kellett várnom.

It was not a small thing to travel to west in 1975 in Hungary. We could not have gone other than my uncle and aunt would not have left Hungary during the 1956 revolution. As they did not get Swiss citizenship till 1980 they were not allowed to visit Hungary so we needed to go if we wanted to see each other. However the communist regime in Hungary was very careful and did not allow a complete family to have passports at the same time. The regime allowed my father to visit Switzerland alone in 1968 than my father and my brother could go than later my father and mother but me and my brothers were left with grandparents in Hungary than finally I was also allowed to go with my father for 2 weeks. I know that my parents considered to emigrate to Switzerland when both of them were there because the International Red Cross had chances to bring the kids (us) to Switzerland in few month. But as it was not guaranteed finally they did not do it.

So, few weeks before the Xmas holiday I was told what my Xmas gift will be. I can go to west really and see that world! I had news only from my parents and from Radio Free Europe which broadcasted in Hungarian from Germany. I was extremely happy and excited. Few days before Xmas we got on to th Orient Express with my Dad in Budapest and departed towards Austria! It took approx 14-16 hours to get to Zürich. There was very strict border contral on the Hungarian-Austrian border, almost like what I experienced few years earlier on the Hungarian-Romanian border however one was the gate to West and the other to East (more extreme communism)! It was a great feeling to cross the Iron curtain but was frigthening to see the guards with angry dogs, the traps and the control towers. The trip was fantastic as the train crossed Austria in the Alps and there was approx half meter big snow already.

I still remember that I was like dropped in a dreamland in Switzerland. I could not be simply filled up with the sights, the colours, the shops, the unbeleivable selection of goods and with everything. I ate tons of Swiss chocolate I got a small pocket camer from my aunt. We bought a small casette tape recorder which was a dream for me. We had great tours in the snowy mountains, tried skiing first. So, it was just fantastic and unforgottenable experience.

But all good things finish once. We had to come back to the so much hated communist system and could just dream to go west again which I needed to wait another 9 years.

1972 - Erdély (Romania)

Ha jól emlékszem 1972-ben voltam először külföldön 7 évesen. Akkor ismerősöket látogattunk meg Nagybányán (Baia Mare), Erdélyben. Persze sok mindenre nem emlékszem így 38 év távlatából, de pár emlék van. Az első, hogy 3-4-szer biztosan át kellett szállni a vonat út során, és vagy 14-16 óráig tartott az út Budapestről, pedig Nagybánya nincs is nagyon messze a határtól, kb. 120 km-re lehet. A román oldalon pedig igazi fapados kocsikból állt a vonat ami azért már 1972-ben nem igen volt szokás Magyarországon. (Erről jut eszembe, hogy a fiam épp most ment fapadossal Svédországba, igaz ez nem vonat. :-) )

Abban az időben a "baráti szocialista" országok közötti határátlépés úgy nézett ki mint manapság Észak- és Dél-Korea között. A vonat letáborozott a határon és órákon át ellenőriztek főleg a román határőrök és vámosok mindent amit csak lehetett.

A boltok. Hát igen az nagy sokkhatás volt. Pedig 1972-ben Magyarországon sem roskadoztak a boltok pultjai a nagy áruválasztéktól. De ami Romániában volt az még ma is emlékezetes. Üres polcok hosszú sora, néhol 1-1 használhatatlan árucikk. Ismerőseink elmondása szerint nem ritkán 7-8 órát is álltak felválltva sorba alapvető dolgokért amit nem tudtak a kertben megtermelni.

A hegyek. Azok fantasztikusak. Sajnos nem sokat jártam azóta Erdélyben de emlékszem, hogy csodálatos túrákat tettünk akkor, melyek során Bálint bácsi remek szalonnáját sütöttük a hegyi tisztásokon és faltuk hozzá a paradicsomot. Medvével azonban nem találkoztunk, de elmondásuk szerint ez nem lett volna nagyon meglepő. Ők fel voltak készülve rá és tudták mik az alapvető szabályok medve vizit esetén.

TV. Az ugyan volt ismerőseinknek, de Nagybánya már kiesett a magyar TV sugárzási területén, a Román TV-ben pedig leginkább a Conducatort éltető esztrád műsorok ill. a legutóbbi pártkongresszus célkitűzéseinek elemzésével foglalkozó és végrahajtására bíztató műsorok voltak. De legalább nem volt nagy kisértés, hogy a TV előtt üljünk. Helyette inkább hatalmas számrömi csatákkal és focizással múlattuk a nyári estéket.

If I recall correctly, I was abroad in 1972 at age 7. We visited our friends in Baia Mare in Romania which part called Transylvania and has significant Hungarian minority. I do not remember about many things but still have some memories. The first is that we had to travel 14-16 hours at least from Budapest however Baia Mare is only approx 120 kms away from the border which is 4 hours train travel from Budapest. We had to change our trains maybe 3-4 times. On the Romanian side the trains were so old that they had only wooden seats which was not the case in Hungary in the 70s.

During that times crossing the border between the friendly socialist countries looked like as it is today between North and South-Korea. The train stopped at the border and the Board and Duty officiers were checking everything extremely accurately for hours. Maybe we spent 2-3 hours at the border.

The shops. Well, those were indeed shocking for me although in 1972 the shops neither had wide selections in Hungary. However what we experienced in Romania that was terrible. The shops had long shelves without anything and occasionally they had few totally useless and poor quality goods. Our friends told us that they frequently had to wait 7-8 hours in the queue to buy basic food what they could not produce in their small garden-farm.

The mountains. Yes, those were and I guess still are beatiful. We had great tours in the mountains and made our own food on fire. I do remember the roasted bacon and potato and tomato. We did not meet with any bear however our friends were prepared for that and they would not have been very surprised as the bear population is quite high in the Carpathian mountains.

TV. Our friends had TV but Baia Mare was out from the Hungarian TV broadcast area and the Romanian National TV broadcasted only propaganda program about the Communist dictator and the Communist party directives. At least we were not tempted to sit in front of the TV for hours so we played lats of card games and football during the hot summer evenings.

Miért is?

Főleg az elmúlt 15 évben sok helyre eljutottam céges utazásaim során. Sajnos utinaplót nem vezettem, így most sokkal nehezebb felidéznem különböző élményeimet. De azért megpróbálom a legemlékezetesebbeket összegyűjteni. Először kronológikus sorrendben utána már valószínű ahogy eszembe jutnak.

During the last 15 years I had the opportunity to travel extensively related to my job. Unfortunately I did not keep records of my experiences so it will be much more difficult to remember. I will however try to collect the most memorable ones. First, I will try in chronological order than later as the places and memories come to my mind.