Szóval közvetlenül az érettségi után beadtam az útlevél kérelmet 3 idősebb unokatestvéremmel együtt. Nem kis meglepetésemre megkaptam, a többiekkel együtt. Igaz, közűlük ketten már túlvoltak a katonaságon. Egyiküknek, pedig lány lévén nem volt ilyen gondja. Azt terveztük, hogy egyik unokabátyám Zsiguli (Lada) 1200-ával csinálunk egy nyugat-európai körutat Auszria-Svájc-Olaszország-Franciaország-Nyugat-Németország-Ausztria útvonalon. Miután sikerült minden vízum beszerzése nyár közepén útrakeltünk a 3 hetesre tervezett útra. Sátoroztunk kempingekben ill. 1-2 alkalommal a kocsiban aludtunk ülve.
Graz után az Alpokon átkelve, majd Zürich-et, Locarno-t és Genf-et érintve értük el az olasz majd a francia Riviérát. Megnéztük Monaco-t, pár napot a tengerparton töltöttünk majd Marseille-t, Montpellier-t és az Atlanti óceán partját érintve Párizsnak vettük az irányt. Alapvetően konzerveken éltünk minimális pénzt költöttünk kajára. Nagyon be kellett osztani mivel a valuta keret nem volt túl sok és benzinre is sok elment. Nem lehetett annyi valutát váltani amennyit akart az ember hanem meg volt szabva a keret amit az állam megengedett. Párizsban töltöttünk 2-3 napot majd Németország déli része következett Stuttgart és München. Itt egy kicsit elgondolkoztam, hogy esetleg elbúcsúzom a unokatestvéreimtől és jelentkezek az emigránsokat befogadó táborban. De aztán valahogy mégsem volt hozzá elég bátorságom. Ez Ausztriába visszaérve Bécsben ismét felmerült bennem, sőt még Hegyeshalom osztrák oldalán is visszafelé, de valahogy mégis visszajöttem. Emlékszem ezt már pár km-re a magyar oldalon megbántam, mert tudtam, hogy erre max. 3 év múlva nyílik lehetőségem ismét, mivel csak 3 évente egyszer engedte az állam a nyugati utazást. És tudtam, hogy hamarosan be kell vonulni katonának. Szóval visszajöttem, hogy bevonuljak a kommunista hadseregbe. Elég nagy marhaságnak tűnt. 1984. augusztusában hazaértünk én meg meg is kaptam a katonai behívót fél évre rá 1985. februárjában. (Pont most van 25. évfordulója.)
Csodálatos émény volt ez a nyugati út is, habár én akkor már tapasztalatokkal rendelkeztem 9 évről korábbról, amikor Svájcban voltam (lásd korábbi bejegyzést). Emlékszem unokatestvéreim hüledeztek, mivel mind akkor volt először nyugaton. Ámultunk és bámultunk mindenen. Mi kocsinkat is rendesen megbámulták mindenfelé, leginkább Franciaországban ahová akkoriban nem túl sok magyar rendszámú autó jutott el. Sokan nem is tudták, hogy a H országjel mit jelent.
I have completed my secondary school in 1984 right after this I got a strange and rather hopeless idea to submit my request for a passport valid to the western world. During those times there were 2 types of passports in Hungary one which was valid only for the communist block countries, of course its colour was red and it was called simple as the red passport and a blue one which was much more valuable as it was valid for the western world. It was not regular practice by the police to issue blue passport to 19 years old young boys as they were in the miliatary age and the regime was afraid that they will emigrate and will escape from the military service which was 18 months long that time.
Anyhow, after the final secondary school exams I submitted my passport request together with 3 of my cousins. To my biggest surprise I was given the passport with all my cousins. Altough 2 of them were already over the military service and one of them did not have such issue as she was a girl. We had a plan to make a West-European tour with an old Russian Lada car on the route of Austria-Switzerland-Italy-France-Germany-Austria. After we successfully received all the required visas (all of these countries required visas except Austria) we departed for the 3 weeks long journey. We had accomodations mostly in campings in tents but we spent nights in the old Lada also few times in parking places to save some money.
After Graz we went through the Alps and touching St.Gallen, Zürich, Geneva we reached the Italian and French Riviera. We spent time in Monaco and on the beach and after Marseille, Montpellier and the Atlantic coasts we arrived to Paris. We mostly had conserved food what we brought from home. We spent very little money on food as the campings and the fuel was rater expensive for us, especially as we had a currency limit what we could officially bought from the government in Hungary. After spending few days in Paris we went to West-Germany (Stuttgart, Munchen). Here I had a tought that I say goodbye to my cousins and I register myself in the emigrants camp. However I did not have enough courage to do this. The idea came back again in Vieann on the way going home, and once more at the Hungarian border also. I was already sorry about my fear after few kms in Hungary as I knew that I will have this opportunity again only in 3 years as the blue passport is valid only for 1 trip in 3 years. And I knew also that I will have to go to army and spend my 18 months service. So, I came back to serve in the communist army. It seemed rather stupid decision. So, we came back in August 1984 and I had to go to the army in Feb. 1985. (Celebrating its 25 yrs. anniversary, right now.)
It was a wonderful experience again. I had some experience from 9 years earlier when I visitied Switzerland. My cousins were all very surprised and we could not fill with all the postitive experiences. Sometimes we were also giving reason for surprise as not many cars with the H country sign could appear especially in France in those days. Few people asked us in the campings about the meaning of H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése