1975 - Svájc - Switzerland

Hát igen, nem kis dolog volt 1975-ben nyugatra menni. Nekünk sem lett volna rá lehetőség ha 1956-ban nagynénémék nem mentek volna el. Zürich-ben telepedtek le és mivel ők állampolgárságot csak 1980-ban kaptak Svájcban, addig ők nem jöhettek haza rokonlátogatóba. Pártunk és kormányunk pedig éberen vigyázott arra, hogy egy család minden tagja ne kaphasson egyszerre útlevelet. Először édesapámat engedték ki egyedül azt hiszem 1968-ban aztán aput bátyámmal ketten, kesőbb apu, anyu a gyerekek nélkül mehetett, végül én kerültem sorra 1975 karácsonyán apuval. Egyszerre sosem mehettünk. Apuék gonodolkoztak, hogy amikor a gyerekek nélkül voltak kinnt akkor nem jönnek haza, mert a vöröskereszt pár hónapon belül családegyesítéssel kivitt volna minket is, de erre nem volt garancia így inkább nem vállalták a kockázatot.

Szóval, pár héttel a karácsonyi szünet előtt tudtam meg mi lesz a karácsonyi ajandékom. Hát bizony nem tudtam volna nagyobb dolgot elképzelni. Én nyugatra mehetek, amiről addig csak valós információt csak szüleimtől és a Szabad Európa rádióból hallottam. Iszonyatosan izgultam és nagyon boldog voltam. Pár nappal karácsony előtt szálltunk fel a Keleti pályaudvaron az Orient-expressre és 14-16 órai vonatozás után érkeztünk meg Zürichbe. Persze a magyar-osztrák határon volt rendesen ellenőrzés, majdnem olyan alapos mint amit pár éve a román-magyar határon tapasztaltam. Fantasztikus volt átmenni a határsávon ugyanakkor félelmetes is volt látni a rengeteg kutyás határőrt az őrtornyokat és a vasfüggönyt magát. Az út is csodás volt, mert nagy hó volt és Ausztrián ment keresztül végig a vonat és az Alpok látványa fantasztikus volt.

Még ma is úgy emlékszem mint ha egy álomvilágba csöppentem volna a kádári Magyarország szürke, jellegtelen és avitt hétköznapjaiból. Egyszerűen nem tudtam betelni a boltokkal, fényekkel, kirakatokkal, áruválasztékkal, csodálatos tájakkal. Táblaszámra faltam a svájci csokit, saját kis fényképezőgépet kaptam karácsonyi ajándékba nagynénéméktől. Hordozható kazettás magnót vettünk, ami akkor óriási dolog volt itthon. Fantasztikus túrákat tettünk a méteres hóval borított hegyeken. Először sieltem egy kicsit. Egyszóval felejthetetlen élmény volt.

De egyszer minden jónak vége szakad és haza kellett jönni. Vissza az annyira utált rendszerbe és tovább álmodozni a következő nyugati útról. Amire bizony 9 évet kellett várnom.

It was not a small thing to travel to west in 1975 in Hungary. We could not have gone other than my uncle and aunt would not have left Hungary during the 1956 revolution. As they did not get Swiss citizenship till 1980 they were not allowed to visit Hungary so we needed to go if we wanted to see each other. However the communist regime in Hungary was very careful and did not allow a complete family to have passports at the same time. The regime allowed my father to visit Switzerland alone in 1968 than my father and my brother could go than later my father and mother but me and my brothers were left with grandparents in Hungary than finally I was also allowed to go with my father for 2 weeks. I know that my parents considered to emigrate to Switzerland when both of them were there because the International Red Cross had chances to bring the kids (us) to Switzerland in few month. But as it was not guaranteed finally they did not do it.

So, few weeks before the Xmas holiday I was told what my Xmas gift will be. I can go to west really and see that world! I had news only from my parents and from Radio Free Europe which broadcasted in Hungarian from Germany. I was extremely happy and excited. Few days before Xmas we got on to th Orient Express with my Dad in Budapest and departed towards Austria! It took approx 14-16 hours to get to Zürich. There was very strict border contral on the Hungarian-Austrian border, almost like what I experienced few years earlier on the Hungarian-Romanian border however one was the gate to West and the other to East (more extreme communism)! It was a great feeling to cross the Iron curtain but was frigthening to see the guards with angry dogs, the traps and the control towers. The trip was fantastic as the train crossed Austria in the Alps and there was approx half meter big snow already.

I still remember that I was like dropped in a dreamland in Switzerland. I could not be simply filled up with the sights, the colours, the shops, the unbeleivable selection of goods and with everything. I ate tons of Swiss chocolate I got a small pocket camer from my aunt. We bought a small casette tape recorder which was a dream for me. We had great tours in the snowy mountains, tried skiing first. So, it was just fantastic and unforgottenable experience.

But all good things finish once. We had to come back to the so much hated communist system and could just dream to go west again which I needed to wait another 9 years.