2008 Portugália - Portugal

2 fantasztikus hetet tölthettünk Portugáliában 2008 nyarán egy kedves kollégám, Philippe Morin jóvoltából. Volt olyan kedves, hogy meghívott és szinte mindennel ellátott minket, ami jelentette, hogy megszállhattunk lisszaboni lakásukban, etettek-itattak, megkaptuk egy hétre az Atlanti óceán partján lévő hétvégi házukat, persze nem felejtették el a hűtőszekrényt roskadásig megtölteni, és emellé még egy kocsit is kaptunk használatra szinte az egész két hétre. Azt hiszem ilyen vendéglátóról álmodik mindenki. Szerencsére még volt jó pár Lufthansa pontom és a TAP portugál légitársaság egy brancsban van a Lufival így felhasználhattam a pontjaimat az egész családnak a Budapest-Lisszabon járatra és vissza is. Az is jó volt, hogy a TAP-nak volt/van közvetlen járata a két város között.
Az odaút nem volt minden esemény nélkül való. Szerencsére a gép rendben volt, viszont nagyobbik fiam nem annyira. Kisebb hőemelkedése volt már induláskor de sajnos valószínű a repülő légkondícionálójának a hatására felment a láza egészena a 39 celsius körüli magasságba. Volt ugyan nálunk lázcsillapító de nem sokat segített. Még szerencse, hogy a 150 fős gépen jó ha 30-40 utas volt és így ki tudtunk alakítani neki fekvőhelyet 3 ülés karfáinak lehajtása által. Mivel csak nem akart a láza lemenni egy idő után már 2-3 utaskisérő is nekünk hordta kiló számra a jeget hűteni, kezére, lábára, homlokára. Végül is közel 4 órai út után megérkeztünk Lisszabonba. Szerencsére kissé enyhült a láza így nem mentünk mindjárt orvoshoz mert volt nálunk antibiotikum mely másnapra egy kicsit rendbe hozta. Persze még nagy városnézésre nem mentünk csak a környező bevásárló központot látogattuk meg. Hála Istennek 3. napra egészen rendbe jött. Ekkor indultunk vendéglátóinkkal a kb 150 km-re lévő Beach House-ba. Itt a hétvégét együtt töltöttük velük, a környék szebb helyeit bejártuk, majd pedig egész hetet ott töltöttük, míg ők visszatértek Lisszabonba. Csillagtúra szerűen jártuk be a környéket meg a kicsit távolabbi helyeket is. Nagyjából egy 100 km-es sugarú körben portyáztunk. Volt városnézés, tengerpart egy kis fürdés. Hát az óceán bizony nem a legalkalmasabb pancsizni. 2-3 méters hullámok, 18 celsius fokos víz, viszont remek a homok. A beach house mellet volt egy kis lagúna ahol viszont kellemes 22 fok körüli volt a víz és hullámok sem tudtak bejönni. Kagylászni is remek volt. Néhány hely amit felkerestünk:

https://skydrive.live.com/redir.aspx?cid=504edd45be0aeee5&resid=504EDD45BE0AEEE5!5771&parid=504EDD45BE0AEEE5!4672&authkey=!ADzd2br5u3w4wr4

Alcobasar, csodálatos katedrálisa és apátsága van.

Leiria, kellemes városka, régi várrommal és közvetlen mellette a Euro 2002-re épült modern focistadionnal ahova beengedtek körülnézni.

Nazaré, talán a Portugál Monaco remek beach-el és rengeteg hotellel étteremmel.

Obidos ami talán a 14-15 századból maradt it majdnem érintetlenül az egész városkát körbeölelő középkori várfallal ami 1 óra alatt teljesen körbejárható, 3-4 méter magasan.

Caldes, fantasztikus büdös halpiacával és híres kerámia (azulejo) múzeumával.

Tengerre is száltunk és elmentünk a csak 10-15 állandó lakossal rendelkező Berlenga szigetére ami kb 50 km-re van a parttól. Híres még milliónyi sirályáról melyek néha támadólag is fellépnek (tapasztaltam), és több százéves börtönéről.

Visszatérve Lisszabonba 4 napunk volt, hogy bejárjuk Lisszabont és a környéket. Egy napot töltöttünk Alfama zegzugos utcáit járva.

Majd egy nap következett Belem-ben ami Lisszabon része de egy kicsit kivül esik a városközponton. Itt található a híres torony mely az öböl partján áll és a királyi palota és katedrális.

Egy napot töltöttünk még az Expo-ra épült oceánárium-ban ami a világ egyik legnagyobb akváriuma. Ja, és még meglátogattuk a Benfica és a Sporting Lisboa stadionjait is legalábbis kivülről. Természetesen a repülőn derült ki, hogy egyik fiam világéletében Benfica drukker volt a másik pedig Sporting-os.

Egy egynapos kirándulást tettünk még Lisszabon és az óceán part közti területen is felkeresve a régi királyi rezidenciát Sintrában, elmentünk a kontinens legnyugatibb pontjára Cabo da Roca-ba, az óceán partjára és átkeltünk az új lisszaboni hídon és felmentünk az óriási rioi Krisztus szobor mására. És autóval elsuhantunk a híres kaszinó előtt is Estoril-ban és megemlékeztünk 2 mp erejéig a város híres magyar lakójáról. Aki nem tudja ki az, járjon utána! :-)

We had the privilage to spend 2 fantastic weeks in Portugal thanks to my kind colleague there, Philippe Morin and his family. They were so kind to invite us, they provided everything we needed, including accomodation in Lisbon, food, drink, a beach house at the shore of the Atlantic for 1 week, even the fridge was uploaded with all sorts of food and drinks and they did not even forget to give us a car for 2 weeks!! :) I think such hosts is the dream of all travellers. Luckily I still had enough points with Lufthansa's frequent flyer program and the TAP Portugese airline is together with Lufthansa, so we could go directly from Budapest to Lisbon with TAP.

The flight was not without any issues. Luckily the plane was all right however my bigger son was not. He already had a bit of fever before we got on board but once the the plane took off his fever went higher and higher most likely due to the air condition on the plane. His temperature reached 39 celsius so we got quite nervous. We had medicine with us against fever but it did not help much. Luckily the 150 seats plane had maybe 40-50 passangers so we could create a good place for him on 3 seats. After a while we had already 2-3 cabin crew members bringing ice for us from the amount they had for drinks and we tried to cool him down. After one of the longest routes from Budapest which is approx 4 hours flight we landed in Lisbon. His fever went down a bit so we did not go immediately to doctor. We had antibiotics with us which further helped to got him better after a day. Of course we did not go for a sigthseeing tour immediately but we visited the nearby shopping center. Thanks to God on the 3rd day we could depart to the shore of the Atlantic with our hosts. We spent the weekend together than we got the house for a whole week. We visited most of the intersting places in a 150 km circle. Every day we went to another place. We had sightseeing, beach however the ocean is not the best for having fun in the water as it is 18 celsius only and got huge waves. However the sand is great. There was a small bay near to our house which was much warmer and the waves could not get in so it was very nice for swimming and enjoying the beach. Some places we have visited:

https://skydrive.live.com/redir.aspx?cid=504edd45be0aeee5&resid=504EDD45BE0AEEE5!5771&parid=504EDD45BE0AEEE5!4672&authkey=!ADzd2br5u3w4wr4

Alcobasar, nice small town with a huge chatedral and monostery.

Leiria, another nice smaller town with an old castle and next to it a modern football stadium which was built for the Euro 2002. We were allowed to look around in it.
Nazaré, maybe it can be called as the Portugese Monaco, it has beatiful beach and many nice hotels and restaurants.

Obidos a fantastic small town wich looks like it is not touched during the last 400-500 years. It has a castle wall which completely circles the whole town and it is possible to walk on it around the town in 1 hour and on 3-4 metres high and it has no fence so it is very dangerous.
Caldes da Rainha which has a very smelly but interesting fish market and famous about its blue ceramics called Azulejo.

We got on to a boat also and went to a small island 50 kms from the main shore called Berlenga which has only 10-15 permanent residents and has a famous fortress. It is also famous about the millions of seagulls. Some of them can even attack tourists as I have experienced almost.

After the week we returned to Lisbon and we had 4 days to explore the capital and its neighborhood. We spent a day in Alfama which is famous about is very old buildings and small streets.

Than we had a day in Belem which is a bit away from the downtown and famous about its tower at the shore of the beach and about the kings palace and chatedral.

We spent a day in the Oceanarium which was built for the Expo few years ago. This is one of the biggest Aquarium on the earth. And we visited both the Benfica and the Sporting Lisbon stadiums. Of course it turned out on the plane that one of my sons is a Benfica fan and the other is a Sporting one.

We also spent a day exploring the places between Lisbon and the ocean including Sintra the old residence of the kings, we went to the most western point of the continent called Cabo da Roca. We crossed the new bridge on the bay and went up to the huge Christ monument which is very similar ot the one in Rio. And finally we passed the famous casino in Estoril by car and we thought few seconds about the famous Hungarian who lived in Estoril. The governor of Hungary between the 2 WWs. As he was not that great politician and was not on the winner side, the US army forced him out from the country and was not allowed to come back. He found a safe place in Estoril. Not a bad place indeed.

2005 Svájc - Switzerland

2005 nyarán egy kb. 20 fős csoportot szerveztem a helyi egyházközségünkből egy 10 napos svájci nyaralásra. Graubünden kanton fővárosától (Chur) nem messze kb 1000 méter magasan egy hegyi házikót vehettünk birtokba térítésmentesen. Persze némi hungaricum (tokaji, szalámi, paprika, stb) ajándékkal kedveskedtünk vendéglátónknak.
5 autóval indultunk útnak Budapestről és kb 14 órányi autózás után érkeztünk meg a helyszínre. Akkor már sötét volt így nem láttunk nagyon az uton kívül semmit. Szerencsére. Csak másnap láttuk a hegyi út két oldalát, egyiken sziklafal másikon szakadék és csak egy autó fér el az úton. Pár száz méterenként kitérők ha esetleg szemből is jönnének. Jönnek is, főleg a svájci posta rendes utasszállító buszai melyeknek esélyük sincs a kitérésre. Tehát tolatás, vagy le vagy fel. Nem tudom melyik a roszabb.
Minden napra szerveztünk túrákat, általában autóval mentünk egy kicsit távolabbi helyre és onnan gyalogoltunk vagy vonatoztunk. Eljutottunk az olasz határon található Morterach-gleccserhez, mely a világ leggyorsabban olvadó gleccsere. Táblák jelzik, hogy meddig ért a gleccser az elmúlt 100 évben. Bizony most a 1900-as táblától már kilómétereket kell gyalogolni a jég mai határához.
Egy másik alkalommal a fantasztikus mikroklímájú és olasz ajkú Locarno-ba kirándultunk melyet három oldalról havas hegyek vesznek körül délről pedig a mediterrán légmozgások teszik valóban mediterrán hangulatúvá a várost, melyet nem cserépbe ültetett hanem szabadon növő pálmafák tesznek teljesen autentikussá. Kevesen gondolnák, hogy Svájcban van olyan város ahol pálmafák nőnek szabadon és télen sem fagynak meg.
Chur városából indul a híres svájci hegyivasút mely a 2000 magasan fekvő Arosa városkába visz fel ahonnan még Rigi bahn-nal mentünk fel 2630 méteres csúcsra ahol júliusban hogolyózni is lehetett. Itt bizony már a csopor némely tagja nehezebben vette a levegőt. Mondani sem kell, hogy fantasztikus látvány tárult a csúcson elénk.
A híres téli üdülőhelyeket Davos-t és St.Moritz-ot is felkerestük ahol a svájci átlagnál is több luxusautót láttunk.
Megnéztük a Rajna forrását is melyet egy gleccser közelében találni. A gleccserben alagutak és barlangok vannak vájva, hogy belülről is

2003 Mexikó - Mexico

2003 őszén 1 hetet tölthettem el a mexikói Yucatán félszigeten, Cancunban és környékén. Pont a hurrikán szezon elején érkeztem de szerencsére nem volt hurrikán és az idő nagyon kellemes volt, igaz napközben jócskán 30 fok felé kúszott a hőmérő. A tengerparti pihenés mellett minden nap jártuk a környék nevezetességeit, főleg a maja piramisokat és a környékbeli, tipikus kisebb városokat.

2000 Dél-Afrika - South Africa

1999 Nigeria

-

1999 USA - Florida, New York

1998 Saud Arabia, UAE, Jordan

-

1998 India

1995 - 2010 Europe

1995-2010 Central Europe: Prague, Warsaw, Moscow, Bratislava

-

1996 USA - Chicago

1994 Izráel - Israel

-

1994 Anglia - England

-

1992 Barcelona

-

1989 Nyugat-Németország - West Germany

1985-1986 során 15 hónapot a Magyar Honvédség kötelékében töltöttem. Mivel ún. rezsim alakulatnál szolgáltam (háború esetén első lépcsőben bevetendő) és ott is szigorúan bizalmas anyagokhoz (néha még államtitkokhoz is hozzáfértem) feletteseim azzal riogattak hogy 5 évig ne is álmodjak, hogy útlevelet kapok. Ennek ellenére leszerelésem után ismét beadtam az útlevélkérelmet 1986 júniusában. Gondoltam próba szerencse. És lám, csakút mint 1984-ben legnagyobb meglepetésemre megkaptam a kék útlevelet.
1986 és 1989 között pár alkalommal voltam Nyugat-Németországban leginkább csak bevásárlás és "nyál csorgatás" céljából. Úgy értem a nyugati rendszeren álmélkodtunk.

1989 nyarán egy keresztény ifjúsági táborba voltam hivatalos a Leverkusen környéki Altenberg-be. Autóval mentünk és 2 napnyi utazás után megérkeztünk a katolikus kollégiumba ami nagyon kényelmes szállásnak tünt. Sajnos én kb 5-6 órát élveztem a tábort. Egyre erősebb hasgörcsök gyötörtek olyannyira, hogy orvost és mentőt kellett hozzám hívni és pár órán belül a leverkusen-is Stadtische Krankenhause-ban (kórház) voltam és toltak be a műtőbe sűrgösségi ellátásra. Mint később kiderült perforált vakbél és bél problémákkal kellett műteni.
A műtét után az intenzív osztályon töltöttem három napot majd pedig a sebészeten több mint 3 hetet. Ez 1989 augusztusában volt. Ez azért említendő, mert ekkor volt, hogy Budapesten az NDK-s menekültek már ezer számra vártak arra, hogy megnyissák a magyar-osztrák határt és minden este a hiradóban budapesti tudósítást láttam. Emiatt egy kis extra szimpátiát érzékeltem a németek felől. Amúgy nagyon kényelmes szinte szállodai szintű ellátásban volt részem, egy két ágyas TV-vel hűtőszekrénnyel felszerelt szobában. Látogatóm is akadt mert a táborból páran rendszeresen látogattak. Bátyám is feljött Stuttgartból meglátogatni párszor. Ők akkor éppen frissen érkezett emigránsok voltak. 1989 júniusában vándoroltak ki 3 gyerekkel Németországba. Miután kellően felerősödtem és a leadott 15 kg-ból valamennyit visszaszedtem szeptemberben érkeztem haza Budapestre. Első alkalommal ültem repülőn 24 éves koromban. Szerencsére a tábor szervezői által kötött biztosítás fedezte igen tetemes kórházi költségeimet, Németországi nagynéném bedig a repülő költségeit.

Egy év múlva ismét meghívást kaptam a táborba és ekkor már részt tudtam venni a teljes programon. Ez út alkalmával a kapitalista rendszer egészségügyi ellátásába volt alkalmam betekinteni (persze ettől szívesen eltekintettem volna). Mivel volt összehasonlítási alapom a magyar kórházakkal, meg kellett állapítanom, hogy ezen a területen is óriási a kölönbség és most még 20 év múltán sem értük el itthon az akkori kinti színvonalat. Sajnos rendszeresen van alkalman ezt konstatálni.

During 1985 and 1986 I've spent 15 months in the Hungarian Army. Because I was in a very strict brigade and I had access to top secret materials, my military bosses firghtened me with saying that I wont be allowed to travel to west for 5 years. Despite of this I submitted my passport request after I had lef the army. To my biggest surprise I received the blue passport again similar to 1984 when I had also few chances.
During 1986 - 1989 I had opportunity to visit West-Germany and Austria few times, mostly for shopping purposes and to be amazed by the capitalist world.

I got an invitation in July 1989 to attend a Chirstian Youth Camp in Altenberg which is next to Leverkusen in Germany. We went by cars and after 2 days trip we arrived to the Catholic Dormitory in Altenberg. Everything seemed to be fine however after 5-6 hours I started to feel stronger and stronger pain in my stomache. Doctor and even ambulance were called to me and in few hours I found myself in the Stadtische Krankenhouse (hospital) of Leverkusen. I had an emergency life saving operation and after this I spent 3 days in the intensive care unit and more than 3 weeks in the surgerical unit. This was in August 1989 which is important to note because this was the time when thousands of East-Germans were waiting in Budapest for the opening of the Iron Curton. Every evening I have seen reports from Budapest, explaining the current situation. I felt a kind of extra symphathy towards me from the Germans. I had a very convenient room and the service in the hospital was almost like in a hotel. I was in a 2 beds room with TV, fridge. I had visitors also as few youngsters from the camp visited me regularly and my brother also from Stuttgart who just few months earlier emigrated to Germany with 3 kids. After I got some strengths and few kilos back from the lost 15kg I was released and came back to Budapest. I arrived to Budapest in September 1989 with plane. That was the first time I travelled with aeroplane at age 24. Luckily the organisers of the camp had a good insurance which paid my rather costly hospital care and my aunt in Germany paid my plane ticket.

A year later I was invited again to the same camp and I was able to particiapate in the program. During my trip in 1989 I was able to have first hand experiences about the health system of the capitalist world and I had to realise that we are far away from this in Hungary. Even now after 20 years we did not reached that level which they had 20 yrs earlier in Germany. Unfortunately I have regular opportunities to state this.

1988 Wroclaw

-

1987 Róma - Rome

Ismét egy taizé-i találkozóra utaztam szilveszterkor. Rómába busszal.

1986 Párizs - Paris

1986 őszén kapcsolatba kerültem egy ismerősön keresztül a taizé-i ökumenikus mozgalommal, mely minden év végén szilveszterkor egy ún. európai ifjúsági találkozót szervezett fiatalok számára. Ekkor még elég nagy szó volt Nyugat-Európába utazni, főleg olyan távoli helyre mint Párizs. Természetesen kapva kaptam az alkalmon barátommal együtt és jelentkeztünk az útra. Szerencsére az útlevelet is megkaptuk, így nem volt akadálya, hogy útra keljünk. Az út maga nagyon fárasztó volt, hiszen busszal mentünk Párizsba egyhuzamban.
Természetesen nagyon élveztük a párizsi napokat. A helyszínek nekem ismerősek voltak hiszen 2 évvel korábban 1984 nyarán is jártam Párizsban. Akkor nem is gondoltam, hogy ilyen hamar ismét eljutok ide. A találkozó főleg közös imádságokból állt de persze volt lehetőség kapcsolatépítésre is a helyi egyházmegyék fiataljaival.

During the fall of 1986 I got into contact with the Taize movement. This is an ocumenical christian organisation which used to organise year end youth meetings in bigger European cities. With one of my friends I took the opportunity and registered for the 1986 Paris meeting. During those days it was a rather exciting opportunity to visit West-Europe and especially such a great place as Paris. We travelled by bus which was very tyring as the trip was non-stop. The places in Paris were a bit known to me as I had visited Paris 2 years earlier also in the summer of 1984. I had not thought that time that I visit Paris again in 2 years. The meeting had regular prayers but we had the opportunity to build relationship with the youth of the local churches.

1984 - Nyugat-Európai körút autóval, West-Europe by car

1984. júniusában érettségiztem és egy meglehetősen merész és reménytelennek tünő gondolattól vezérelve beadtam a nyugati úlevél kérelmemet. Akkoriban kétfajta útlevél volt rendszeresítve egy a baráti szocialista országokba mely piros színű volt és csak piros útlevélnek hívtuk, és egy másik ami nyugatr volt érvényes és kékszínű volt és emiatt csak kék útlevélnek hívták. Szóval az érettségi után 19 éves katonasorú korban lévő fiúknak nem volt jellemző, hogy adtak kék útlevelet, nehogy megszökjenek a katonaság elől és disszidáljanak (nyugaton maradjanak). Akkor 18 hónap kötelező katonai szolgálat volt minden fiúnak.

Szóval közvetlenül az érettségi után beadtam az útlevél kérelmet 3 idősebb unokatestvéremmel együtt. Nem kis meglepetésemre megkaptam, a többiekkel együtt. Igaz, közűlük ketten már túlvoltak a katonaságon. Egyiküknek, pedig lány lévén nem volt ilyen gondja. Azt terveztük, hogy egyik unokabátyám Zsiguli (Lada) 1200-ával csinálunk egy nyugat-európai körutat Auszria-Svájc-Olaszország-Franciaország-Nyugat-Németország-Ausztria útvonalon. Miután sikerült minden vízum beszerzése nyár közepén útrakeltünk a 3 hetesre tervezett útra. Sátoroztunk kempingekben ill. 1-2 alkalommal a kocsiban aludtunk ülve.

Graz után az Alpokon átkelve, majd Zürich-et, Locarno-t és Genf-et érintve értük el az olasz majd a francia Riviérát. Megnéztük Monaco-t, pár napot a tengerparton töltöttünk majd Marseille-t, Montpellier-t és az Atlanti óceán partját érintve Párizsnak vettük az irányt. Alapvetően konzerveken éltünk minimális pénzt költöttünk kajára. Nagyon be kellett osztani mivel a valuta keret nem volt túl sok és benzinre is sok elment. Nem lehetett annyi valutát váltani amennyit akart az ember hanem meg volt szabva a keret amit az állam megengedett. Párizsban töltöttünk 2-3 napot majd Németország déli része következett Stuttgart és München. Itt egy kicsit elgondolkoztam, hogy esetleg elbúcsúzom a unokatestvéreimtől és jelentkezek az emigránsokat befogadó táborban. De aztán valahogy mégsem volt hozzá elég bátorságom. Ez Ausztriába visszaérve Bécsben ismét felmerült bennem, sőt még Hegyeshalom osztrák oldalán is visszafelé, de valahogy mégis visszajöttem. Emlékszem ezt már pár km-re a magyar oldalon megbántam, mert tudtam, hogy erre max. 3 év múlva nyílik lehetőségem ismét, mivel csak 3 évente egyszer engedte az állam a nyugati utazást. És tudtam, hogy hamarosan be kell vonulni katonának. Szóval visszajöttem, hogy bevonuljak a kommunista hadseregbe. Elég nagy marhaságnak tűnt. 1984. augusztusában hazaértünk én meg meg is kaptam a katonai behívót fél évre rá 1985. februárjában. (Pont most van 25. évfordulója.)

Csodálatos émény volt ez a nyugati út is, habár én akkor már tapasztalatokkal rendelkeztem 9 évről korábbról, amikor Svájcban voltam (lásd korábbi bejegyzést). Emlékszem unokatestvéreim hüledeztek, mivel mind akkor volt először nyugaton. Ámultunk és bámultunk mindenen. Mi kocsinkat is rendesen megbámulták mindenfelé, leginkább Franciaországban ahová akkoriban nem túl sok magyar rendszámú autó jutott el. Sokan nem is tudták, hogy a H országjel mit jelent.

I have completed my secondary school in 1984 right after this I got a strange and rather hopeless idea to submit my request for a passport valid to the western world. During those times there were 2 types of passports in Hungary one which was valid only for the communist block countries, of course its colour was red and it was called simple as the red passport and a blue one which was much more valuable as it was valid for the western world. It was not regular practice by the police to issue blue passport to 19 years old young boys as they were in the miliatary age and the regime was afraid that they will emigrate and will escape from the military service which was 18 months long that time.

Anyhow, after the final secondary school exams I submitted my passport request together with 3 of my cousins. To my biggest surprise I was given the passport with all my cousins. Altough 2 of them were already over the military service and one of them did not have such issue as she was a girl. We had a plan to make a West-European tour with an old Russian Lada car on the route of Austria-Switzerland-Italy-France-Germany-Austria. After we successfully received all the required visas (all of these countries required visas except Austria) we departed for the 3 weeks long journey. We had accomodations mostly in campings in tents but we spent nights in the old Lada also few times in parking places to save some money.

After Graz we went through the Alps and touching St.Gallen, Zürich, Geneva we reached the Italian and French Riviera. We spent time in Monaco and on the beach and after Marseille, Montpellier and the Atlantic coasts we arrived to Paris. We mostly had conserved food what we brought from home. We spent very little money on food as the campings and the fuel was rater expensive for us, especially as we had a currency limit what we could officially bought from the government in Hungary. After spending few days in Paris we went to West-Germany (Stuttgart, Munchen). Here I had a tought that I say goodbye to my cousins and I register myself in the emigrants camp. However I did not have enough courage to do this. The idea came back again in Vieann on the way going home, and once more at the Hungarian border also. I was already sorry about my fear after few kms in Hungary as I knew that I will have this opportunity again only in 3 years as the blue passport is valid only for 1 trip in 3 years. And I knew also that I will have to go to army and spend my 18 months service. So, I came back to serve in the communist army. It seemed rather stupid decision. So, we came back in August 1984 and I had to go to the army in Feb. 1985. (Celebrating its 25 yrs. anniversary, right now.)

It was a wonderful experience again. I had some experience from 9 years earlier when I visitied Switzerland. My cousins were all very surprised and we could not fill with all the postitive experiences. Sometimes we were also giving reason for surprise as not many cars with the H country sign could appear especially in France in those days. Few people asked us in the campings about the meaning of H.

1982 - NDK - GDR or DDR

1982 nyarán egy ifjúsági csoporttal voltunk a Német Demokratikus Köztársaságban. 3 autóval mentünk Drezda közelébe. Odafelé megálltunk Prágában és a Cseh-NDK határmenti Decin-ben szálltunk meg egyik barátomék rokonánál. Remek knédli-t csinált. Prága nem igazán fogott meg, nagyon szürke és jellegtelen volt. Pedig már akkor is ugyanazok az épületek álltak Prágában melyeket 30 év múlva volt szerencsém alaposan bejárni és nagyon tetszettek.

A határ túloldalán megnéztük a Szász-Svájcnak nevezett tájegységet ami arról híres, hogy a "remek" Winettou filmek egyes jeleneteit itt forgatták. Kicsit a Grand - kanyonra emlékeztet, persze miniben.

NDK még a maga hasonló szürke szocialista valóságával is jobb helynek tünt akkor. Persze nem tudtunk a Statsi mindent átszövő ügynökrendszeréről. Bizonyára rólunk is volt jelentés leadva. 10-12 magyar fiatal egy kis városban, egyházi szervezésben!
Nagyokat kirándultunk megnéztük a lerombolt és a tipikus szocreál stílusban újjáépített Drezdát és környékét. Ennyi volt a nagy út. Sajnos Berlinbe nem jutottam el akkor, mint azóta se, pedig a Fal nagyon érdekelt volna "élőben." De azért jó, hogy ezt már lehetetlen megtenni.

During the summer of 1982 I visited the German Democratic Republic (DDR) with a youth group. We went to the neighbourhood of Dresden. We stopped for a short sigthseeing in Prague and spent a night in Decin which is at the German - Czech border but still in Czech. Prague was not so exciting that time and I did not like it much. It was grey and boring. Just like Budapest or any other communist cities, I guess. However Prague had the same very old buildings that time already which I could enjoy very much 30 years later.

In the DDR we visited Sachen-Schweitz (" Saxon-Switzerland") which is a quite nice area in south Germany. A bit similar to the Grand-Canyon but in small scale of course. One of the famous and quite popular indian films wich is based on the novel of Karl May was filmed there.

The DDR with all its grey and boring sights still seemed a better place than Budapest. Of course we did not know to much about the Statsi agent system with all its polip hands. I am pretty sure we were also reported. 10-12 Hungarian youngsters in a small village in church organisation! Danger to the system! :-) They must have known about us.

We had great tours in the nature, we saw the completely destroyed Dresden which was rebuilt in the ugly soc.real (social realistic) style. That was my first trip to Germany but still to its East and communist part. Unfortunately I could not visit Berlin (not even so far) however I was always very interested in The Wall and its environment. I wanted to see it in live but it is better that I have no chances any more.

1978 - Csehszlovákia - Czechoslowakia

Nagy dolog volt akkoriban, hogy 7. osztály végén pár napra az Alacsony-Tátrába a szlovákiai Poprádra mentünk kirándulni. A táj gyönyörű volt itt is. Sok mindent lehetett olcsóbban venni cseszkóban (ahogy akkor mondtuk). Így kevéske költőpénzem mind elhasználtam leginkább apróbb csokikra és souvenírekre. Emlékszem, hogy egy "szuper" zöld Botas cseh edzőcipőt vettem, amit jó pár évig nyúztam utána. Adidas az elérhetetlen volt ekkor, de a Botas is megtette.

Ezt követő években egszer-kétszer volt lehetőségem Csehszlovákiába menni, leginkább 1-2 napra csak. A legemlékezetesebb út az volt mikor bátyám motorjával (MZ 125) mentünk 1 napra Pozsonyba vásárolni. Szakadt az eső és bizony hazafelé lerobbant a motor, szerencsére már nem túl messze Pesttől. A nagy bevásárlás vége egy kalapács volt amit pár koronáért vettünk. De örültünk, hogy milyen jó üzletet csináltunk, mert olcsóbb volt mint itthon. Általában minden szerszám olcsóbb volt a cseheknél.

It was a remarkable thing to to go to Czechoslowakia to the Tatra mountains with my school class in 1978. The landscape was beautiful here also and many things were cheaper in Czechoslowakia than in Hungary so I spent all my money. I remember I bought a nice green local sport shoe called "Botas". That time it was impossible for me to buy an Adidas but I was quite happy with the "Botas" also.

In the coming years I had few other trips to Czechoslowakia for 1-2 days only. The most remarkable was with my brother when we went to Bratislava for shopping. We left Budapest in the early morning with motorbike and came back late evening. We had huge rain we got wet completely and the bike broken on the way back. Luckily we were quite close to Budapest and my uncle's "rescue team" picked us up. We did not buy anything else in Bratislava than a nice big hammer. It was much cheaper than in Hungary. We calculated all prices accurately. But we did not find antyhing other valuable which we needed!! :-)

1975 - Svájc - Switzerland

Hát igen, nem kis dolog volt 1975-ben nyugatra menni. Nekünk sem lett volna rá lehetőség ha 1956-ban nagynénémék nem mentek volna el. Zürich-ben telepedtek le és mivel ők állampolgárságot csak 1980-ban kaptak Svájcban, addig ők nem jöhettek haza rokonlátogatóba. Pártunk és kormányunk pedig éberen vigyázott arra, hogy egy család minden tagja ne kaphasson egyszerre útlevelet. Először édesapámat engedték ki egyedül azt hiszem 1968-ban aztán aput bátyámmal ketten, kesőbb apu, anyu a gyerekek nélkül mehetett, végül én kerültem sorra 1975 karácsonyán apuval. Egyszerre sosem mehettünk. Apuék gonodolkoztak, hogy amikor a gyerekek nélkül voltak kinnt akkor nem jönnek haza, mert a vöröskereszt pár hónapon belül családegyesítéssel kivitt volna minket is, de erre nem volt garancia így inkább nem vállalták a kockázatot.

Szóval, pár héttel a karácsonyi szünet előtt tudtam meg mi lesz a karácsonyi ajandékom. Hát bizony nem tudtam volna nagyobb dolgot elképzelni. Én nyugatra mehetek, amiről addig csak valós információt csak szüleimtől és a Szabad Európa rádióból hallottam. Iszonyatosan izgultam és nagyon boldog voltam. Pár nappal karácsony előtt szálltunk fel a Keleti pályaudvaron az Orient-expressre és 14-16 órai vonatozás után érkeztünk meg Zürichbe. Persze a magyar-osztrák határon volt rendesen ellenőrzés, majdnem olyan alapos mint amit pár éve a román-magyar határon tapasztaltam. Fantasztikus volt átmenni a határsávon ugyanakkor félelmetes is volt látni a rengeteg kutyás határőrt az őrtornyokat és a vasfüggönyt magát. Az út is csodás volt, mert nagy hó volt és Ausztrián ment keresztül végig a vonat és az Alpok látványa fantasztikus volt.

Még ma is úgy emlékszem mint ha egy álomvilágba csöppentem volna a kádári Magyarország szürke, jellegtelen és avitt hétköznapjaiból. Egyszerűen nem tudtam betelni a boltokkal, fényekkel, kirakatokkal, áruválasztékkal, csodálatos tájakkal. Táblaszámra faltam a svájci csokit, saját kis fényképezőgépet kaptam karácsonyi ajándékba nagynénéméktől. Hordozható kazettás magnót vettünk, ami akkor óriási dolog volt itthon. Fantasztikus túrákat tettünk a méteres hóval borított hegyeken. Először sieltem egy kicsit. Egyszóval felejthetetlen élmény volt.

De egyszer minden jónak vége szakad és haza kellett jönni. Vissza az annyira utált rendszerbe és tovább álmodozni a következő nyugati útról. Amire bizony 9 évet kellett várnom.

It was not a small thing to travel to west in 1975 in Hungary. We could not have gone other than my uncle and aunt would not have left Hungary during the 1956 revolution. As they did not get Swiss citizenship till 1980 they were not allowed to visit Hungary so we needed to go if we wanted to see each other. However the communist regime in Hungary was very careful and did not allow a complete family to have passports at the same time. The regime allowed my father to visit Switzerland alone in 1968 than my father and my brother could go than later my father and mother but me and my brothers were left with grandparents in Hungary than finally I was also allowed to go with my father for 2 weeks. I know that my parents considered to emigrate to Switzerland when both of them were there because the International Red Cross had chances to bring the kids (us) to Switzerland in few month. But as it was not guaranteed finally they did not do it.

So, few weeks before the Xmas holiday I was told what my Xmas gift will be. I can go to west really and see that world! I had news only from my parents and from Radio Free Europe which broadcasted in Hungarian from Germany. I was extremely happy and excited. Few days before Xmas we got on to th Orient Express with my Dad in Budapest and departed towards Austria! It took approx 14-16 hours to get to Zürich. There was very strict border contral on the Hungarian-Austrian border, almost like what I experienced few years earlier on the Hungarian-Romanian border however one was the gate to West and the other to East (more extreme communism)! It was a great feeling to cross the Iron curtain but was frigthening to see the guards with angry dogs, the traps and the control towers. The trip was fantastic as the train crossed Austria in the Alps and there was approx half meter big snow already.

I still remember that I was like dropped in a dreamland in Switzerland. I could not be simply filled up with the sights, the colours, the shops, the unbeleivable selection of goods and with everything. I ate tons of Swiss chocolate I got a small pocket camer from my aunt. We bought a small casette tape recorder which was a dream for me. We had great tours in the snowy mountains, tried skiing first. So, it was just fantastic and unforgottenable experience.

But all good things finish once. We had to come back to the so much hated communist system and could just dream to go west again which I needed to wait another 9 years.

1972 - Erdély (Romania)

Ha jól emlékszem 1972-ben voltam először külföldön 7 évesen. Akkor ismerősöket látogattunk meg Nagybányán (Baia Mare), Erdélyben. Persze sok mindenre nem emlékszem így 38 év távlatából, de pár emlék van. Az első, hogy 3-4-szer biztosan át kellett szállni a vonat út során, és vagy 14-16 óráig tartott az út Budapestről, pedig Nagybánya nincs is nagyon messze a határtól, kb. 120 km-re lehet. A román oldalon pedig igazi fapados kocsikból állt a vonat ami azért már 1972-ben nem igen volt szokás Magyarországon. (Erről jut eszembe, hogy a fiam épp most ment fapadossal Svédországba, igaz ez nem vonat. :-) )

Abban az időben a "baráti szocialista" országok közötti határátlépés úgy nézett ki mint manapság Észak- és Dél-Korea között. A vonat letáborozott a határon és órákon át ellenőriztek főleg a román határőrök és vámosok mindent amit csak lehetett.

A boltok. Hát igen az nagy sokkhatás volt. Pedig 1972-ben Magyarországon sem roskadoztak a boltok pultjai a nagy áruválasztéktól. De ami Romániában volt az még ma is emlékezetes. Üres polcok hosszú sora, néhol 1-1 használhatatlan árucikk. Ismerőseink elmondása szerint nem ritkán 7-8 órát is álltak felválltva sorba alapvető dolgokért amit nem tudtak a kertben megtermelni.

A hegyek. Azok fantasztikusak. Sajnos nem sokat jártam azóta Erdélyben de emlékszem, hogy csodálatos túrákat tettünk akkor, melyek során Bálint bácsi remek szalonnáját sütöttük a hegyi tisztásokon és faltuk hozzá a paradicsomot. Medvével azonban nem találkoztunk, de elmondásuk szerint ez nem lett volna nagyon meglepő. Ők fel voltak készülve rá és tudták mik az alapvető szabályok medve vizit esetén.

TV. Az ugyan volt ismerőseinknek, de Nagybánya már kiesett a magyar TV sugárzási területén, a Román TV-ben pedig leginkább a Conducatort éltető esztrád műsorok ill. a legutóbbi pártkongresszus célkitűzéseinek elemzésével foglalkozó és végrahajtására bíztató műsorok voltak. De legalább nem volt nagy kisértés, hogy a TV előtt üljünk. Helyette inkább hatalmas számrömi csatákkal és focizással múlattuk a nyári estéket.

If I recall correctly, I was abroad in 1972 at age 7. We visited our friends in Baia Mare in Romania which part called Transylvania and has significant Hungarian minority. I do not remember about many things but still have some memories. The first is that we had to travel 14-16 hours at least from Budapest however Baia Mare is only approx 120 kms away from the border which is 4 hours train travel from Budapest. We had to change our trains maybe 3-4 times. On the Romanian side the trains were so old that they had only wooden seats which was not the case in Hungary in the 70s.

During that times crossing the border between the friendly socialist countries looked like as it is today between North and South-Korea. The train stopped at the border and the Board and Duty officiers were checking everything extremely accurately for hours. Maybe we spent 2-3 hours at the border.

The shops. Well, those were indeed shocking for me although in 1972 the shops neither had wide selections in Hungary. However what we experienced in Romania that was terrible. The shops had long shelves without anything and occasionally they had few totally useless and poor quality goods. Our friends told us that they frequently had to wait 7-8 hours in the queue to buy basic food what they could not produce in their small garden-farm.

The mountains. Yes, those were and I guess still are beatiful. We had great tours in the mountains and made our own food on fire. I do remember the roasted bacon and potato and tomato. We did not meet with any bear however our friends were prepared for that and they would not have been very surprised as the bear population is quite high in the Carpathian mountains.

TV. Our friends had TV but Baia Mare was out from the Hungarian TV broadcast area and the Romanian National TV broadcasted only propaganda program about the Communist dictator and the Communist party directives. At least we were not tempted to sit in front of the TV for hours so we played lats of card games and football during the hot summer evenings.

Miért is?

Főleg az elmúlt 15 évben sok helyre eljutottam céges utazásaim során. Sajnos utinaplót nem vezettem, így most sokkal nehezebb felidéznem különböző élményeimet. De azért megpróbálom a legemlékezetesebbeket összegyűjteni. Először kronológikus sorrendben utána már valószínű ahogy eszembe jutnak.

During the last 15 years I had the opportunity to travel extensively related to my job. Unfortunately I did not keep records of my experiences so it will be much more difficult to remember. I will however try to collect the most memorable ones. First, I will try in chronological order than later as the places and memories come to my mind.